Ticci ToBy története~

Elnézést a betűzési vagy nyelvtani hibákért, de az elmúlt napokban nem aludtam. Ezt azért posztolom ki mert... nem tudom mennyi időm maradt hátra.
Meg kell tennem azért hogy senki sem legyen az áldozata ennek... a dolognak újra.

5 éves körül lehettem, amikor a szüleim adtak egy Medve-Építő Munkapad-ot legelsőre, követték azt hogy én mit nézek az évek során. Mindig is gyenge voltam a cuki dolgok felé.
Amikor a szüleim odaadták a Medve-Építő-t sok mókában volt részem, és megnéztem az összes bolyhos állatkát... De el voltam veszve... Láthatod soha sem találtam olyan szerető állatokat mint a hüllők, a kedvencem a teknős.
Az állatok nézése felől mindenféle lehetőséget kipróbáltam és megtaláltam egy ládát ami a nyulaké volt de... a tetején nagy örömemre egy teknős volt! Az egyetlen! Felvettem és kitömtem, átment az egész folyamaton és ToBy lett a neve.

Viszont véletlenül leütöttem a shift billentyűt ToBy készítésénél, de nem bántam meg. A szüleimnek kevés pénzük volt, tehát csak egy féle ruhát vehettem fel és egy másik ládában találtam egy plüss teknős páncélt szíjjal és cipzárral, ezek a dolgok egy táskában eltehetőek. Felesleges elmondanom hogy nagyon jól mentem a teknősömmel így hát megvettem.
Elvittük a házunkba és minden nap játszottunk vele. Egy idő után egy barátomnak Anthonynak volt egy nagyon király márványa. Nagyon akartam de nem akart cserélni.
A következő napban amikor felkeltem éreztem valamit ToBy páncéljában (vagy héjában ahogy akarod olvasni). Miután kinyitottam megtaláltam ott a márványt belül. El mosolyodtam és azt gondoltam hogy Anthony adta ide titokban.
A következő pár héten keresztül más dolgok is előtünntek a hátizsákban.

Emlékszem mikor egyszer egy új biciklit találtam és egy számlát a hátizsákban a biciklinek amit később az udvaron találtam meg.
ToBy erőit használtam és nagyon örültem az összes kívánságnak ami valóra vált. Egy idő után Anthony és én elkezdtünk harcolni és később elkezdtük utálni a másikat.
Azt kívántam hogy sérüljön meg és fizessen meg, elmentem aludni... A következő nap kinyitottam ToBy táskáját (ami napi reggeli szokássá vált) és találtam egy véres szalvétát.
Kiborultam és aggódni kezdtem, aggódni magam miatt és azért mert beletettem azt a ládába...
Ekkor véletlenül meghallottam édesanyámat beszélni Anthony anyukájával beszélni a telefonon. Azt mondta hogy Anthony leesett a lépcsőn. Később rájöttem hogy ez a vér Anthony-é volt.
Dühös voltam, de az elmémben boldog voltam. Egy idő után több harcba keveredtem és azt kívántam hogy csúnyán sebesüljenek meg és eléggé, a következő nap megtaláltam Anthony hüvelykujját a táskámban.
Nem féltem addig soha életemben amíg meg nem tudtam mi történt.

Elvittem ToBy-t mindenhova és egy nap Anthony legyőzött a játszótéren és azt sírtam ToBy-nak "Azt kívánom hogy Anthony csak tűnjön el!"...
A következő reggel Anthony eltűnt és ToBy táskájában egy fotót találtam Anthonyról egy sivatagban egy árnyékkal amire utána jöttem rá hogy az én plüss ToBy-m fenyegeti őt...ToBy-nak volt néhány homok a lábánál...Ezután ToBy-t egy dobozba zártam és soha többé nem kérdeztem őt semmiről újra.

Pár év eltelt és én a huszonéves koromban voltam amikor egy másik ember elkezdett terrorizálni engem. Figyelmen kívül hagytam mert volt egy másik ember az elmémben, egy lány, pontosan. Kaptam egy hívást a lánytól és elhívott randizni!
Amikor odaértem a házához bekopogtam és a terrorizáló ember válaszolt, ő, a barátai,még a lány is nevetett rajtam és képeket csináltak a megdöbbent arcomról.
Az este hazamentem és sikítottam,kiáltoztam haragomban és azt kívántam hogy haljanak meg... A következő reggel észrevettem egy nagy dobozt a szobámban és rájöttem hogy soha sem bontottam ki amíg mozogtam.

Kinyitottam és a félelmemre ToBy be volt fedve vérrel és mellette egy véres kés volt. Remegtem és óvatosan kinyitottam a csomagját és majdnem hánytam. Bent 5 szemgolyó és észrevettem hogy a lányé, a zaklatóé és a barátaié.
Kidobtam ToBy-t az ablakon a közeli tó partjára és reméltem hogy örökre megszabadulok tőle, ezután megfordultam és halkan mondtam "Azt kívánom bárcsak meghalnék". Megálltam, ráébredtem a hibámra és hallottam egy loccsanást. Megfordultam hogy lássam ToBy-t a tóparton feküdve ahogy hagytam őt.
Megfordultam és futottam, amikor hátranéztem ő ott volt és figyelt engem.

Eldöntöttem hogy összepakolom az értékeket, elmegyek és soha többet vissza nem térek, reméltem hogy el tudom hagyni ToBy-t. 4 hónapja ahová megyek mindenhol megtalálom azután hogy megérkezem... Félek hogy nem sokáig élek...
El kell valakinek mondanom, tehát elmondom neked... Mindenkinek... Csak kérlek... Légy óvatos mit kívánsz... Ha látod ezt a teknőst, kérlek, könyörgök neked,
égesd el, öld meg, kívánd azt hogy magát ölje meg. Találnom kell egy utat hogy csapdába csaljam. Holnap elindulok és beállítom. Nem sokára megszabadulunk ettől az utálatostól és akkor én leszek frijo5yihjoGHP3UHRGWlhjk;oijKLUhk;uh;uhrglkrajent;io490u8tjfij'fk',  hlisadfl.jhbglsda n.;huwfw413648564dsf38RSGT48

84wtwrT\[]

[\WHFILWGHU;junDGW